Döntő eredménye

Hello mindenki! ^^

Először is szeretném megköszönni mindenki munkáját a verseny során. Nektek köszönhető, hogy ez a baráti megmérettetés létrejött! ^^

Valamint főként nagy gratulációt érdemelnek a döntőbe jutott irók! :)
Mindketten (mivel sajnálatos módon egyikük nem küldött novellát) sokat küzdöttek, hogy most megtudhassák mennyit is ért a fáradozásuk és tudásuk a verseny során.
De nem is szaporítom a szót, jöjjön az eredmény.












Tehát, az:

1. helyezett                                   SooMin
Látszik rajtad, hogy minden fordulóban a tudásod legjavát nyújtottad, végig kitűnően teljesítettél a verseny során, egyik zsűri sem tudott egy rossz szót mondani a műveidre. Gratulálunk!

2. helyezett                                   Midori
Szép munkát végeztél, így megérdemelten nyerted el a második helyezést. Írj és olvass sokat, hogy még ennél is jobb lehess! Gratulálunk!

Gratulálunk mindkettőtöknek!

A nyereményekről bővebben Julcsinál kaphatok információt. Neki írjátok meg, hogy milyen képeket szeretnétek és hasonlók.
Előreláthatóan a postázásra augusztusban kerül sor, mert Julcsi hamarosan külföldre utazik. De addig bőven van időtök vele megtárgyalni a részleteket! :)
A véleményeket pedig szokásosan az e-mailjeitekre kapjátok.

Még egyszer köszönjük mindenki nevezését, hogy a tudásának a legjavát hozta, valamint hosszú kitartásotokat is!
Reméljük élveztétek ezt a pár hónapot a verseny során!

Vanda és Julcsi

Midori műve - Dominanciának alárendelve (TaoRis)

Dominanciának alárendelve

*Kop kop*
– Nyitva van, gyere be! – hallatszott, s Tao belépett a műterembe. Egy magas, fiatal férfi lépett oda hozzá:
– Üdv! Kris vagyok, a fotós. Biztosan te vagy Tao. Itt le is pakolhatsz. – Kris kedvesen mosolygott rá, a szőke modell mégis kissé bátortalanul rakta le cuccait, s nézett körül a műteremben. Egyszerű, ablak nélküli szoba volt, amiből kipakolták a bútorokat, s csak a fotós cuccok, lámpák, számítógépek voltak bent. És egy ágy... Egy hatalmas, mennyezetes franciaágy. Ezen kell majd feküdnie? Tao elképzelte magát a reklámplakátokon, s kissé furcsának találta, hogy egy ilyen franciaágyban kell majd pózolnia.
– Érezd magad otthon – mondta neki Kris, kizökkentve elmélkedéséből. – A szomszéd szobában át is tudsz öltözni.
– Rendben, akkor mindjárt jövök – felelte a modell, és kiment.
Milyen fiatal, és már fehérneműmodell... – gondolta Kris, bár ő is szinte gyerek volt még a profi fotósok közt. Amíg a modellje öltözködött, ő beállította a kamerát és a fényeket, hogy tökéletesen megvilágítsák az ágyat.
Mikor Tao visszajött, már csak egy köntös volt rajta. Alatta valószínűleg Calvin Klein egyik legújabb designer alsója.
– Kezdhetjük? – kérdezte a szőkeség.
– Persze – vette kezébe a fényképezőgépét Kris.
Tao ledobta köntösét, s az ágyhoz sétált. Krist lenyűgözte a modell szépsége, ahogy végre ruha nélkül láthatta. Tejfehér bőre, karcsú, mégis izmos teste kissé megmozgatta a fantáziáját. Figyelte, ahogy elheveredik a szaténlepedőn, s felvesz egy tipikus boxerreklám pózt. Kris számtalanszor látott már így más modelleket, de ez alkalommal a dolog különösen nagy hatással volt rá, és a nadrágjában feszítő érzésre.
Szedd össze magad, a munkádat végzed! – figyelmeztette magát Kris. Jó, hogy nem kezdte el mindjárt csorgatni a nyálát...
Szeméhez emelte fényképezőgépét, s ahogy kattintgatott, az objektíven keresztül figyelte tovább az előtte fekvő szépséget, aki egyre erotikusabb pózokat vett fel. Lustán feküdt az ágyon, az alkarján támaszkodva, csábosan nézve sűrű szempillái alól a kamerába. Krist kezdte egyre jobban szorítani a nadrágja, ahogy azokat a telt rózsaszín ajkakat figyelte, amik mintha csak rá várnának, hogy megcsókolja őket. Leeresztette fényképezőgépét, s az ágy széléhez sétált. Tao zavarodottan nézett rá:
– Valami baj van? Talán rosszul csinálok valamit? – kérdezte ártatlanul.
– Nem... – sőt, túl jól csinálod, gondolta. – Csak... Ö-összegyűrődött... – kezdte igazgatni a teljesen sima lepedőt, közvetlenül Tao mellett, így keze lopva hozzáérhetett a modell bársonyosan puha bőréhez. Kris megérezte magán a modell pillantását, s mikor felnézett, arcuk alig pár centi távolságra volt egymástól. Pillantásuk egybefonódott, s hosszú másodpercekig lélegzet visszafojtva néztek egymás szemébe. Kris úgy érezte, hogy elveszik abban a sötét szempárban, mozdulni sem bírt, míg végül Tao volt az, aki megszakította a szemkontaktust, s mostmár Kris ajkait bámulta meredten, miközben vágyakozva megnyalta ajkait.

Ez volt a jel, amire Kris várt. Lehajolt, s megcsókolta az alatta fekvő szőkeséget, kezével finoman megemelve állát. Először csak lágyan ízlelgették egymást a másik ajkaival játszva, majd csókuk egyre szenvedélyesebb lett. Tao beletúrt Kris hajába, s lehúzta maga mellé. Míg ő szinte meztelen volt, Kris teljesen fel volt öltözve. Ez nem tetszett a modellnek, s csókjukat megszakítva gombolta ki, s vette le róla az inget, majd övével bajlódott, míg végül sikerült kicsatolnia, s Kris nadrágja is a földön landolt.

Kris úgy döntött, most ő következik a vetkőztetésben, s apró csókokkal haladt végig Tao hasán, míg elért boxeréhez. Végigsimított rajta, érezve a textil alatt Tao merevségét, s lehúzta róla, majd magáról is a zavaró ruhadarabot. Újra heves csókba kezdtek, közben egymást simogatták.
Egyre hevesebben csókolták egymást, mindkettejük légzése felgyorsult, egymást átkarolva feküdtek a díszlet-ágyon, miközben reflektorok világítottak rájuk. Kris beletúrt a modell selymes, szőke hajába, közelebb húzva magához, fejbőrét érzékien masszírozva. Tao belenyögött a csókba. Ez volt élete legszenvedélyesebb csókja, gondolta a.

De ő ennél többet akart. Megfogta Kris férfiasságát, s elkezdte simogatni. Megérezve a szőkeség kezet férfiassága körül, hangosan felnyögött. Taonak tetszett, hogy ilyen reakciót váltott ki Krisből, s mikor már úgy érezte, eleget kínozta, először végignyalta, majd teljesen szájába vette Kris merevedését, és mozgatni kezdte fejét. Kris torkából hangos nyögések törtek fel, önkéntelenül is a kisebb szájába lökve magát. Érezte, hogy mindjárt elmegy, amikor Tao abbahagyta, újra vad csókcsatába kezdve vele. Kris teste lüktetett a vágytól, nem bírt már többé ellenállni a forrón hozzásimuló testnek.
– Szeretnék valamit kipróbálni veled – mondta hirtelen a modell, megszakítva csókjukat.
– Mit? – kérdezte Kris kíváncsian.
– Kikötözhetlek?
Kris nagyon meglepődött, de úgy döntött, miért is ne, kíváncsi volt, milyen dolgokat rejteget a modell fantáziája.
Tao megfogta Kris kezeit, s az ágy függönyével szorosan az ágykerethez kötözte. Kris mozdulni sem bírt, inkább úgy döntött, hagyja, hadd tegye vele a modell, amit akar. Mikor Tao a szemeit is bekötötte, Kris úgy gondolta, nem tudta mire vállalkozik. Nem látott semmit, mégis érezte a másik közelségét, s ahogy újra elkezdte őt simogatni, az érintéseit sokkal intenzívebben érezte.

Tao a nyakát csókolgatta, majd egyre lejjebb haladt Kris izmos felsőtestén, egészen az ágyékáig, újra szájába véve Kris merevedését, kínzó lassúsággal kényeztetve. Tao is vágyott egy kis élvezetre, s abbahagyva Kris kínzását, arca fölé térdelt, úgy kezdte lökni magát Kris szájába, szinte kényszerítve őt, hogy kényeztesse. Tao torkából hangos nyögések törtek fel, nagyon élvezte, hogy azt teheti Krisszel, amit csak akar.

Mikor kihúzódott Kris szájából, újra a másik merevségét kezdte simogatni, majd fölé helyezkedett, s ráült Krisre, óvatosan magába engedve a hatalmas férfiasságot. Tao úgy érezte, szétfeszíti belülről. Lassan kezdett el mozogni rajta, a saját tempójában, szinte oda se figyelve Krisre, aki nem kevésbé élvezte a dolgot. Ahogy a feszítő érzés kezdett elmúlni, s helyét tömör élvezet vette át, Tao gyorsított a tempón, nyögéseik is egyre hangosabbá váltak. Mindketten érezték, hogy közel a beteljesülés. Tao egyre intenzívebben mozgott rajta, míg egyszerre jutottak a csúcsra. Tao lihegve Kris mellkasára dőlt, s így feküdtek egy darabig, míg normálisan tudtak levegőt venni.
– Ez volt életem eddigi legjobb szeretkezése – mondta Tao Kris füléhez hajolva.
- Te sem voltál utolsó – mondta önelégülten Kris. – De most már oldozz el. – folytatta kissé türelmetlenül.
Tao nem válaszolt, de Kris érezte, hogy a modell lemászik róla, s felemelkedik az ágy, ahogy leszáll róla. Hallotta a modell lépteit, de az ellenkező irányba indult el, mint ahol ő feküdt, s pakolászás, öltözködés hangját hallotta.
– Hé, eloldoznál végre? – mondta Kris türelmetlenül. Hallotta Tao közeledő lépteit, s azt hitte, végre szabadul.
– Viszlát, édes – lehelt Tao egy utolsó csókot Kris ajkaira, majd kisétált a szobából. Krist az ajtócsukódás hangja döbbentette rá, hogy a modell itthagyta a díszlet-ágyon, bekötött szemmel, meztelenül, kikötözve...

SooMin műve - Domination (TaoRis)

 Tao mostanra már kisírta a szemeit. Torkából egy hang sem jön fel, szemei duzzadtak és pirosak, arca pedig nedvességtől csillog. Már vagy két órája próbálta kiénekelni magából fájdalmát, de úgy tűnik, nem járt sikerrel. Mert Tao teljesen összetört. Olyan ez most neki, mintha szívéből kitéptek volna egy darabot, ezáltal lelke egy részét is elvitték volna. Mert Kris már része volt Tao életének. Egy nagyon is fontos része.

Kapcsolatuk egyáltalán nem mondható átlagosnak. Bárki, aki külső szemmel látja őket - kivéve néhány elvetemül rajongót - azt hinné, olyanok egymásnak, mint két testvér. Vagy két barát, akik már évtizedek óta ismerik egymást. Ám viszonyuk közel sem volt ilyen. ZiTao az egyetlen, aki ismeri YiFan valódi, agresszív lényét. Egyedül Ő lehetett már szemtanúja, milyen, ha a kanadai valóban ideges, feldúlt - és Ő az egyetlen, aki segíteni tudott ennek enyhítésében.

Egy épeszű ember, ha tudná, mi is történt alkalmanként kettejük között, Tao helyében faképnél hagyta volna az idősebbet, de a maknaet erősen köti valami leaderéhez. Már nem is nevezhető tiszteletnek, nem is félelem - inkább csodálat. Szinte megszállottan szereti a férfit a mai napig is - ezért fáj neki annyira, hogy szerelme, mint derült égből villámcsapás, így cserbenhagyta. Lehet, hogy más nem gondolja cserbenhagyásnak, de Tao igenis elhagyottnak érzi magát, becsapottnak.

Kris minden előjel vagy szó nélkül ment el. Még Taonak sem beszélt terveiről. Azóta nem beszéltek. Tao már próbálkozott, de soha sem sikerült elérnie az idősebbet. Attól tart, soha többé nem látja élete értelmének tartott hyungját, hogy az idősebb valójában csak játszadozott vele. Ezért maradt ma a próbateremben. Hogy énekléssel enyhítse fájdalmát, hogy mindent elfelejtsen. Még sohasem érzett ekkora fájdalmat, most pedig úgy hiszi, ennél már nem lehet rosszabb.

Rajongói még mindig az épület előtt várják, hátha a nyitott ablakon keresztül újra hallhatják, ahogy énekel. De már képtelen rá. Hangja cserbenhagyta, szíve pedig túlságosan fáj. Úgy dönt, lassan ideje visszamenni a dormba. Mielőtt azonban telefonjáért nyúlhatna, azon elindul legújabb számuk, mely jelenleg a csengőhangja. Szíve nagyot dobban, remélve, hogy YiFan hívta vissza végre, ám kezébe véve a készüléket Baekhyunt pillantja meg annak kijelzőjén.

- Tao-ya, merre vagy? Úgy volt, hogy egy kicsit még bent maradsz, de már két és fél óra eltelt, mióta mi eljöttünk! Nagyon aggódunk érted - zúdítja a maknae nyakába minden aggodalmát az énekes. Hangja szinte már remeg, hallatszik belőle, hogy a sírás kerülgeti.

- Ne aggódj, hyung. Mindjárt indulok vissza a lakásba, most fogok taxit hívni. Sietek haza, hyung - nyomja ki a telefont, nehogy az idősebb tovább nyaggassa kérdéseivel.

Ám, mielőtt Tao egyáltalán elgondolkodhatna azon, mi is a taxi-szolgálat telefonszáma, csengőhangja újra felzendül. Ezúttal már nem számít senkire - talán csak titkon -, de most a hőn áhított személy neve díszeleg a képernyőn. Azonnal fogadja a hívást.

- Te szemét! Hol vagy? Hogy hagyhattál itt? Miért nem szóltál semmit? Legalább nekem! Tudod te, mennyit sírtam? - ordítja a telefonba a maknae, mielőtt a kínai vezető bármit is mondhatna.

- Tao-ge, kérlek, ne kezdj balhézni - sóhajtja fáradtan Kris. - Hiányzol és látni akarlak.

- Vagy megdugni - ejti ki duzzogva, amint eszébe ötlenek a szavak. - Tudom, mit tervezel. Találkozunk, én bőgök, te letámadsz és ezzel le is van rendezve. Végig csak a szexre kellettem - vádolja könnyeivel küszködve.

- Tao-ge, ne nehezítsd meg. Hiányzol és látni akarlak. Miért nem hiszed el? - próbálja a legfiatalabbat visszazökkenteni higgadt állapotba mély hangján. - Hol vagy most? Érted megyek.

- A kiadónál - válaszolja egyszerűen ZiTao.

- Akkor mégsem megyek érted. Mi lenne, ha egy utcával arrébb vennélek fel?

- Kris… Miért nem jössz vissza? - törnek elő a kisebb könnyei.

- Még nem lehet. Visszamegyek majd, ha kicsit lecsillapodtak a dolgok. De nem fogom hagyni, hogy továbbra is így bánjanak velünk. Legyél tíz perc múlva az utca sarkán - bontja a vonalat az idősebb.

Tao morogva teszi zsebre okostelefonját, majd indul a hátsó ajtó felé. Már nem hallatszik annyi rajongó hangja, mint fél órája, de inkább nem kockáztat. Néhány ház mögött el tud menni, majd két épület között kilép a járdára, kapucnival fején, így nem kel feltűnést. Lassan sétál, hogy ne kelljen sokat várnia Krisre, közben előtűnik elméjében néhány emlékük.

Ilyen volt az első együttlétük is.

Kris három órával később ért kínai lakásukba, mint a csapat többi tagja. Többször előfordult már, hogy mindenféle engedély nélkül eltűnt pár napra, vagy akár hétre, így tánctanáruk az az utasítást kapta, tartsa bent a fiút és gyakoroltassa vele a promotálandó dalokat. A tanár pedig kifogástalanul elvégezte feladatát. Naponta órákig hajlandó volt bent maradni és kínozni az idolt. Ez már vagy az ötödik alkalom volt.

ZiTao aznap este nem tudott elaludni. Az okára képtelen volt rájönni, de hiába feküdt, forgolódott ágyában két órán keresztül, egyszerűen nem jött álom a szemére. Mikor Kris megérkezett, Ő épp a hűtőben kutakodott némi késői nassolnivaló után. Először fel sem tűnt neki az ajtó csapódása vagy az előszobából beszűrődő hangok. Ha figyelt volna rájuk, biztosan sikított volna félelmében.

YiFan viszont észrevette, hogy van valaki a konyhában és éhes is volt, nem utolsó sorban szomjas, így a helyiség felé vette az irányt. Megörült, amikor meglátta a maknaet pucsítva turkálni a hűtőszekrényben. Tetszett neki a látvány. Megköszörülte torkát, hogy a fiatalabb végre észrevegye jelenlétét, majd közelebb indult a fiúhoz. Tao szokása szerint megkérdezte, milyen napja volt Krisnek, mire a férfiben előjöttek a fárasztó tortúra emlékei. Ideges lett, csapkodott. Tao rá sem ismert, még soha sem látta ilyennek. Szinte már agresszív volt.

- Hé, Ge, nyugodj le - csukta be a hűtőajtót és fordult az idősebb felé. - Miért nem szólsz soha senkinek, amikor elutazol? Mi sem mehetünk sehova, de nem is hajtanak ennyire…

- Tao, ne húzz fel még te is - lökte ingerülten a hűtőnek Kris, karjait pedig feje mellett támasztotta meg.

- Miért vagy ilyen ideges? - kérdezte kicsit félve. Hódolata tárgyának egy teljesen új oldalát ismerte meg. Ám ahelyett, hogy elrettentette volna, csak még jobban vágyott rá.

- Huszonhárom vagyok, egy csomó lány imád, de nem járhatok egyikükkel sem, sőt, még csak le sem feküdhetek velük a rohadt szerződés miatt. Annak a szaros papírnak hála semmi szabadidőm nincs, vagy ha mégis, azt is tölthetem maszturbálással. De még csak a családomat sem látogathatom meg, mert utána szabályosan megkínoznak. Elegem van abból a kikúrt szerződésből, érted?! - kelt ki magából a kínai, de közben végig Tao íriszeit nézte. A maknae fejében különös gondolat fogalmazódott meg: Talán most megszerezhetné magának Krist. Fogalma sem volt, valójában mire vállalkozik. Még lánnyal sem volt együtt, nem, hogy fiúval, de szeme előtt csak YiFan boldogsága lebegett.

- Az egyik problémádon talán tudok segíteni - tette tenyerét az idősebb mellkasára. - Én… - hajtotta le egyre vöröslő fejét. Zavarba jött már a gondolattól is. - Tegyél magadévá, ahol, és amikor csak szükséged van rá. Nem zavar, ha itt, egy raktárban, a WC-ben, vagy akár egy padon a parkban. Nincs gyakorlatom, de bármire hajlandó vagyok - mondta végül ajánlatát, Kris szemébe nézve. Az idősebbet kellemes meglepetésként érte a felajánlás. Megfogta Tao csuklóit és feje fölé emelte azokat.

- Valóban, ZiTao? Most még visszaléphetsz, de ha elkezdem, nem állok meg - duruzsolta a fiatalabb füléhez hajolva. A mély hang és a nyakát simogató forró lehelet azonnal felizgatta Taot.

- Ne hülyéskedj már Kris, csak dugj meg! - fogta meg a rangidős pólóját, majd egy egyszerű mozdulattal ajkaihoz húzta Krisét. Kezei hamar a sárkány nyaka köré fonódtak, a csók pedig mindkettejük részéről egyre szenvedélyesebb lett. Kris pár perc alatt letépte Tao ruháit, a harcművész kedvenc ingje el is szakadt, de a vártakkal ellentétben nem szólt érte semmit. Sokkal jobban érdekelte, ami rá várt, mint egy egyszerű ruhadarab, melyből bármikor vehetett újat.

Amint a maknae teste teljesen pucér lett, WuFan megfogta fenekét és a reggeliző pultra ültette. Tovább csókolóztak, miközben Tao is megpróbálta levetkőztetni az idősebbet, Kris ujjai pedig Tao férfiasságával játszadoztak. A csók valamennyire tompította a fiúból előtörő sóhajokat, de a leader azért reménykedett, hogy minden bandatag csukott ajtó mögött, mélyen alszik. Ahogy ZiTao kicsatolta szerelme övét, Kris kilépett farmerjából, majd alsónadrágját is segített lehúzni.

Az idősebb fölé hajolt, Tao pedig szétnyitotta lábait. Kris hideg ujjai elidőztek a kisebb nyílásánál, végül megkezdték annak tágítását. Taoból kéjes nyögések szabadultak fel, melyeket partnere egy csókkal próbált beléfojtani. A panda is megpróbálta kényeztetni szerelmét, így ujjaival körülölelte annak legnemesebb tagját. Sokkal ügyetlenebb volt, mint az idősebb, de Krisnek minden érintés maga volt a mennyország.

YiFan nem teketóriázott sokáig. Védekezéssel nem is törődve, hirtelen nyomta magát Taoba, akinek sikítását Kris csókja is alig bírta tompítani. Egyáltalán nem finomkodott, de lassabban kezdett mozogni, hogy a fiatalabbnak ne fájjon annyira. Jó húsz percig hallatszottak Tao fájdalmas sóhajai és nyögései, arcán könnyei folytak, de ezeket felváltotta kéjes hangadása. Hol Kris fenekébe markol bele, hol a férfi hátán húzta végig körmeit. Még jobban akarta érezni, még többet akart.

Megparancsolta Krisnek, üljön fel most Ő a pultra. Mivel tudta, mire számíthat, azonnal kihúzta szerszámát és Tao helyére telepedett. Még le sem ült teljesen, ZiTao már át is vetette egyik lábát felette, majd ráült szerelme merevedésére. Teljesen magába engedte, így olyan gyönyörben lehetett része, mint még soha. Szinte pattogott az idősebben, eszeveszett tempót diktált. Azonban ami Krist jobban felizgatta, az Tao arckifejezése volt. A maknae hátravetette fejét, összeszorította szemeit és alsó ajkába harapott, közben élvezkedő hümmögéseket hallatott. WuFan többször végigsimított hímtagján, vagy épp rácsapott fenekére, hogy még több élvezetet láthasson a fiú arcán.

Már mindketten közel jártak az élvezéshez, ezért Kris visszafordította magukat az eredeti pozícióba, majd még gyorsabban kezdett mozogni, mint azelőtt Tao. Néhány másodperc múlva nyomást érzett férfiasságában, majd ZiTaoba engedte az egészet. Lihegve lassítani kezdett, mivel érezte, hogy a fiatalabb is mindjárt elmegy.

- Kris, meg ne állj! - ölelte át a férfi csípőjét és egyre csak húzta maga felé, hogy minél jobban magában érezhesse hatalmas méretét.

A leadernek sem kellett még egyszer mondani, azonnal visszavette az előző ritmust. Elég volt pár lökés, Tao péniszéből is előtűnt a fehér, ragacsos anyag, azonban nem hagyta, hogy szerelme leálljon. Még jó párszor megérezte Kris makkját a lehető legmélyebben, mielőtt az idősebb lihegve kihúzta volna belőle. Rendszertelenül kapkodták a levegőt mindketten még jó pár percig, majd az asztal letakarítását követően a fürdőszobába indultak. Zuhany közben is végigsimogatták egymás testét, majd megtörölközve, frissen mosott alsóikba bújva lefeküdtek aludni.

Másnap reggel utolsóként érkeztek ki az étkezőbe, ahol a többiek már majdnem be is fejezték a terítést.

- Mitől ragad ennyire a pult? - kérdezte Chen.

- Biztosan csak kiöntött valaki egy pohár üdítőt. Mosd le - utasította Luhan. Jongdae pedig letakarította, nem is tudva, épp mit törölgetett a pultról.

Kris végül a megbeszélt időpont után két perccel érkezik meg, amiért Tao nagyon mérges rá. Az idősebb leparkol, Ő pedig rögtön beül.

- Te rohadék, elkéstél - mondja mérgesen, mielőtt szerelme ajkaira tapadna. Több percig tartó nyelvcsatájuk közben elkezdi kigombolni az idősebb ingjét, de az megállítja.

- Még nincs szex. Előbb oda kell érnünk - ül ki perverz mosoly YiFan arcára. Tao már épp rákérdezne, hova kell odaérniük, de rájön, Kris úgysem válaszolna.

- De én most akarok! - ellenkezik mégis.

- Én meg nem most. Ott és akkor duglak meg, ahol és amikor én akarom. Én irányítok, nem te - harap a fiatalabb nyakába, mire Ő felsóhajt.

- De nekem már feláll! Nagyon! Nem bírom ki - hisztizik a maknae. Kris azonban nem szól semmit, csak a gázra tapos. Már tíz perce mennek, de WuFan semmi jelét nem adja, hogy közel lennének. - Ge, mikor érünk már oda? Nagyon akarlak - csókol Kris nyakába, mire Ő egyik kezét leveszi a kormányról.

- Még sokára - válaszolja egyszerűen, majd oda sem nézve kicsatolja Tao övét és lehúzza farmerja cipzárját. Jobbjával megkeresi ZiTao péniszét, baljával és tekintetével még mindig a vezetésre koncentrál. Lassan végighúzza kezét a merev testrészen, majd elengedi és visszavezeti kezét a kormánykerékre.

- Folytasd már! - kiált rá a felizgult fiú. A leader azonban újfent nem szól semmit. További fél órán keresztül, Taot ignorálva halad először az országúton, majd egy földúton. Amikor beérnek egy erdőbe, ZiTao nem tudja, hova is tervezi vinni Kris. Az erdő közepén azonban megállnak.

- Szállj ki! - utasítja Fan, és Ő is kicsatolja biztonsági övét.

- Mi? Te normális vagy? Nem érdekel, mennyire vagy kanos, most már vigyél el oda, ahova eredetileg kartál! - idegeskedik a maknae.

- Eredetileg is ide akartalak. Távol mindentől és mindenkitől, senki sem zavarhat meg. Na, szállj ki - ismétli meg parancsát.

- Te itt engem biztosan nem dugsz meg. Ki tudja, milyen állatok vannak itt! Vagy… vagy… vagy… húsevő növények! - aggodalmaskodik egyre jobban.

- Az egyetlen állat, akire koncentrálnod kell, én vagyok - csókolja meg, de hamar el is húzódik. Kiszáll, majd a másik oldalra sétálva kihúzza az autóból a fiatalabbat és a motorháztetőre löki. Taoban bennragad minden szó, ahogy Kris elkezdi lerángatni róla farmerját és bokszerét. Valóban itt akarja csinálni?

- Kris, menjünk inkább egy szállodába - simogatja haját a rettegő fiú.

- Soha sem csináltuk ágyon. Tudod, hogy az extrém helyszíneket preferálom - csókolgatja nyakát, hogy elvonja a fiatalabb figyelmét. Lejjebb húzza az autóról, végül maga elé állítja. - Nem leszek kíméletes - mormogja fülébe, majd megfordítva a maknaet a motorháztetőnek löki, hogy Tao azon támaszkodjon könyökeivel. YiFan pillanatok alatt lehúzza farmerját és alsóját annyira, hogy előtűnjön szerszáma.

- Jó, de tágíts ki, mert régen voltunk e… - kezdi Tao, de már befejezni sincs ideje. Kris, nem figyelve kérésére, teljes méretét belé nyomta. - Ahh, Kriseu… - nyögi fájdalmasan, hangosan.

- Én megmondtam - morogja fülébe és azonnal mozogni kezd. ZiTao szinte már sír a fájdalomtól, de tűri, mert tudja, Kris uralkodik felette. Nem is tudna ellene tenni semmit. - Tedd szét a lábaidat. Ha jobban hozzád férek, nem fáj annyira - harapdálja a Tao füle mögötti érzékeny bőrt. A maknae gyorsan megszokja Kris vastagságát és tempóját, így pár perc múlva már elismerő sóhajokat enged fel torkából.

- Ahh, Kris… - nyögi kéjesen, amikor az idősebb kihúzza belőle a most már hiányzó tagot. - Tedd vissza - nyúl hátra és simít végig szerelme arcán, majd hajába túr.

- Érd el, hogy vissza akarjam rakni - adja ki az újabb utasítást.

- Tudom, hogy hiányod van és vágysz rám. A farkad pont belém illik és a nyögéseimtől is megveszel. Pakolj meg erősen és akkorákat fogok nyögni, hogy az erdő szélén is hallani lehet - keresi meg másik karjával Kris hímtagját és alfelével már kezd is közeledni hozzá, ám az idősebb lefogja, és újra visszaülteti a kocsira. Tao automatikusan hatalmas terpeszbe vágja lábait, YiFan pedig él a lehetőséggel.

Valóban, Tao igazat mondott. Kéjes nyögései és sikításai betöltik az erdőt, ami Krist annyira felizgatja, hogy egymás után háromszor is magáévá teszi a fiút. Egyszer a motorháztetőn, egyszer a hátsó ülésen és egyszer a földön. A harmadikat Tao már egyáltalán nem kívánta, de mint mindig, most is Kris akarata érvényesült.

Felöltöznek, Kris pedig elviszi ZiTaot a dormig. Hiába kérleli, kérdezgeti Tao, nem megy fel és nem is mondja el, hol tartózkodik jelenleg, azt sem, mikor találkoznak újra. A fiú könnyes búcsút vesz rideg szerelmétől, majd kiszáll. Csak ekkor nézi meg telefonját. Baekhyun az elmúlt két órában ötvenkilenc üzenetet és száznegyvenhét nem fogadott hívást varázsolt Tao telefonjára. Csak ekkor tudatosul benne, ki kell magyaráznia, hol volt eddig és miért nem tud rendesen járni…

II. forduló eredménye

Döntősök:

SooMin

Midori

Letty-chan 

Kiesők:

Mia

Airi

MimiUnnie 

Gratulálunk minden tovább jutónak! Akik pedig kiestek, azoknak is nagyon köszönjük a munkájukat és a részvételüket, és ők is érdemelnek egy virtuális tapsot ! :)

(A tovább jutókat nem a pontjaik szerint soroltam fel. )

A döntő feladata:

"Dominanciának alárendelve"

A feladatotok, hogy írjatok egy pár oldalas novellát, Tao főszereplésével. A történet címe, és mondanivalója a jeligének megfelelő legyen. 

Nincs kikötés, mindenki szabadon értelmezheti a jeligét. Bármi megengedett - erőszakos szextől kezdve, a szado-mazon át a yaoi durvábbik fajtájáig. Nincsenek szabályok, csak, hogy a történet egésze megfeleljen a címnek. 

Ne feledjétek: " A szex annyi lehetőséget rejt magában. Megannyi póz, élvezetes helyszínek. Lehet gyengéd, odaadó; lassú, kifinomúlt és egyben ínyenc; de akár agyeldobós kemény dugás is bekerülhet a repertoárba." /Dewa/

Határidő: 2014. 05. 18. 00:00 (Az ez után érkezett műveket nem áll módunkban elfogadni)

Eredményhírdetés: 2014. 06. 01. 00:00

MELEGEN AJÁNLOTT OLDALAK: 

 http://lumosfrpg.darkbb.com/t143-helyesiras 

http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewpage.php?page=helyes 

Mia műve - FRANKó nyaralás

FRANKó nyaralás

Már annyira nem bírtam magammal, próbáltam egy helyben megülni – tényleg próbáltam -, de valahogy nem sikerült; ő is csak halál nyugodtan mosolyogva babrálta a telefonját. Nem akartam szegényt kiidegelni, de annyira izgatott voltam ettől az egész utazástól...

- Tao, figyelj már – szólítottam meg. - Te nem izgulsz? Értem én, hogy rengeteget utazol, szóval ez neked semmi, de most mégis csak együtt megyünk kirándulni... – erre csak kinevetett.

- Nem, már jártam ott, maximum azért izgulok, mert állítólag most hidegebb az idő mint valaha. - Jó persze, régen is utáltad a hideget, mi másért is aggódnál.

- Na látod, repülni meg már te is repültél.

- És..-

- Nem mesélek, majd meglátod, ha odaértünk – vágott szavamba. Én is vágtam neki egy grimaszt,

és tovább kémleltem a le- és felszálló gépeket. Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy a kiskori legjobb barátommal végre elutazunk snowboardozni. Régen csináltunk már valamit együtt; amióta híres lett, szinte alig volt ideje. Nagyon próbálkozott, de nem ő tehetett róla, ezért is örültem neki, hogy megint együtt lehetünk kicsit, mint a régi szép időkben.

- Azért hiányzik... – ültem mellé, végre nyugodtabban.

- Micsoda? – tette el telefonját, és rám nézett.

„A kettes kapunál elkezdhetik a beszállást”

Nem válaszoltam, ahogy meghallottam ezt a mondatot, újra annyira izgatott lettem, hogy nem is válaszoltam, csak azonnal felkaptam cuccainkat, megragadtam a kezét és irány a kettes kapu.

A nagy örömködés közepette észre sem vettem, hogy mennyire elfáradtam, úgyhogy mikor elfoglaltuk helyeinket, és már nem tudtam magamból több szót kipréselni, nemes egyszerűséggel bealudtam. Fél füllel még halottam, hogy 9724 kilométert és körübelül 14 órát fogunk utazni, de nem reagáltam valami aktívan.

- Az jó sok – motyogtam még, és végleg vállára hajtottam fejemet.

Ha mellettem volt, olyan nyugodtan aludtam, az illata és a közelsége mindig sokat segített. Inkább hasonlított egy gondoskodó bátyra, mint legjobb barátra.

Hirtelen ébredtem, kicsit ziháltam is, mire megfogta kezem, és egy szempillantás alatt megnyugtatott.

- Ott vagyunk már?

- Nézz a monitorra, álomszuszék. – Még volt vagy 2 óra leszállásig.

- Jesszus mennyit aludtam...

- Hála a jó égnek – nevette el magát – addig sem beszéltél.

- Hé, na. Hülye – bokszoltam a vállába, majd egy stewardess - megzavarva az idilli pillanatot - mosolyogva megkérdezte:

„Hozhatok az ifjú párnak esetleg valamit inni?”

Tao-val mindketten hatalmas nevetésbe kezdtünk, próbáltam megnyugodni, de nekem még nem igazán ment. Elmagyarázta a helyzetet, majd miután a kedves stewardess bocsánatot kért, kértem két pohár vörösbort.

- Jól nyomod. Te figyu, tényleg egy párnak nézünk ki? – kérdezte most ő felhúzott szemöldökkel. - Aha, talán kicsit. A legjobb barátokat és a szerelmeseket nem sok választja el egymástól… talán ezért mondta.

A vörösborozással, és egy film „közös” megnézésvel ütöttük el az utolsó 2 órát, és mikor a pilóta megszólalt, hogy hamarosan megérkezünk, megint kezelhetetlenné váltam. Kinéztem az ablakon, és a gyönyörű svájci Alpok látványa tárult elém.

- Ez elképesztő... – Elállt a lélegzetem is, és konkréten kézzel kellett becsuknom a számat, hogy ne folyjon ki egy csepp nyál se. Végeláthatatlan messzeségben csak fehér hegyek tárultak a szemeim elé.

- Tudtam, hogy tetszeni fog – súgta fülemhez, amire egy mosoly volt a válaszom. A városból a zürichi repteret láttam meg legelőször, ami egyszerűen hatalmas volt. Igaz, későre járt, mire ideértünk, de kivilágítva is minden tökéletesen látszott. Az egész fénye akkora volt, hogy szerintem egész Svájcot bevilágíthatta volna. Kicsit közelebb már a magasabb épületek csúcsait is láthattam, és bár csak homályosan, de így is látszott rajtuk, hogy kicsit régiesek, és amolyan igazi svájci szerető hatást keltenek. Csillogó szemmel mértem fel mindent, és remegő hangon mondtam Tao-nak „Köszönöm”.

A kijáraton túl már egyszerűbbnek tűnt minden, de korántsem volt az. Tao vagy 20 percig próbálta kimondani a taxisnak, hova is megyünk, ilyenkor néha fel is nevettem, aztán végre szegény sofőrünk is megértette.

- Mondd megint kérlek.

- Nem-nem – tudta, hogy úgyis nyaggatni fogom, és hogy nincs menekvés, úgyhogy egy sóhaj után beadta a derekát.

- Flum… Flums.. Flumserberg.

- Woooo, most nagyon szépen mondtad.

- Innentől tessék az egész útra békén hagyni – borzolta össze hajam, és bekapcsolta zenéjét.

Az út végén is kedves volt a vezető, segített mindent kipakolni, majd mosolygott és mondott valamit németül nekünk. Egyikünk sem értette, de azért próbáltunk mosolyogni. Elköszöntünk és bementünk az épületbe. - Már meg ne haragudj, de nem egy egyszerű helyre hoztál... – Körbe-körbe csak fából volt az egész épület, itt a recepciónál volt egy hatalmas kandalló is, mindenféle díszekkel tele. Volt egy hatalmas Svájci zászló is a recepciós feje felett, amit - míg Tao elkérte a szoba kulcsát - jól kielemeztem és megjegyeztem, hogy tetszik, hogy piros, bár a nagy fehér kereszt nem volt túl megnyerő.

- 707, ez a mi szobánk, kétágyas, fürdőszoba, konyha és nappali – magyarázta. Őszintén szólva a lakosztályunk rohadt jól nézett ki.

- Na jó, szólj, ha kapok még ma ilyen sokkot, mert lehet, hogy már nem bír el többet a szívem. Ez eszméletlenül néz ki, te is látod vagy csak én? De tényleg, itt egy hatalmas, üvegezett, tájra néző fal a nappalink egyik oldalán. Csípj meg, most csípj meg, bár nem akarok felébredni. – Olyan jót nevetett rajtam, de ő valahogy gyorsan megszokta ennek a luxusnak a látványát.

- Javaslom, gyorsan fürödjünk és aludjunk, én hulla vagyok.

- De csak, mert a repülőn fent voltál – vágtam egy grimaszt és a háló felé vettem az irányt

– Tao… van egy kis.. – torpantam meg.

- Az ágyra gondolsz? Hát, az igazság az, hogy már nem volt kétágyas szobájuk – borzolta meg közben ében fekete haját. – Annyira reménykedem, hogy ezt a kis hibát elnézed nekem...

- Ugyan, hagyd már, kiskorunk óta ismerlek, csak nem fogok egy nagy franciaágyon hisztizni, amúgy is, legalább nem unatkozom majd.

- Na, attól félek én is. – Most már én is nevettem az oltásain.

A kipakolást követően gyorsan mindketten lefeküdtünk, és máris ágyba bújtunk, hogy kipihenjük ezt a hatalmas utat és az időzónaugrást. Neki könnyen ment az elalvás ellenben velem, én már így is túl sokat aludtam. Egy darabig kiültem a nagy üvegfalhoz és csak bámultam a tájat. Hatalmas erdő húzódott meg a síparadicsom mellett, örökzöldek terítették be végig a mellettünk lévő területet, és minden egyes fenyőfa olyan magasra nőtt, mintha egy óvó falat képezne az üdülőhely körül. A hó teljesen ellepte őket, de ettől csak még szebbek voltak, főleg ahogy néha megcsillant a Hold fénye egy-egy ágon. Már csukódtak le a szemeim, de még nézni akartam, ugyanis a nyugodt éjszaka miatt egy-két állatot is láthattam fél percekre előmerészkedni rejtekeikből. Sokáig bámultam még az erdőt, olyannyira, hogy végül itt nyomott el engem is az álom.

- Hasadra süt a nap – halottam meg csilingelő hangját, és mikor pilláim széjjelebb nyitogattam, mosolygós kisfiús arcát láttam meg először. Csak nyöszörögtem, egy szót se szóltam, és mint egy zombi keltem fel a földről, hogy aztán álmos és kócos fejjel próbáljam összekapni magam a fürdőben.

– Siess, mert elkésünk a reggeliről!

- Reggeli? – nyújtottam ki a fejem a fürdőből. – Mit eszünk?

- Igazi, európai kaját – mondta olyan hanggal, hogy már most kicsordult a nyálam. Nem is kellett több, olyan gyorsan elkészültem, és olyan fittnek tűntem, mintha már vagy 2 órája fent lennék.

Az étkezőbe belépve a szemünk elé tárult a mennyei étkek látványa. Csak úgy csillogtak a szemeink, különféle ételek voltak felsorakozva igazi terülj-terülj asztalkám volt. Az illatuk, te jó ég, itt helyben el tudtam volna élvezni annyira finom volt, a kinézetükről nem is beszélve; féltem mi lesz, ha az íze is ennyire jó. Nyomban oda is mentünk és két tányért kezünkbe véve elkezdtük kémleli az ételeket. Volt ezer féle péksüti szerűség, meg kenyérfélék, ezer meg egy sajt is, de egyértelmű, hogy a legfinomabb svájci sajt, ezer féle péksüti szerűség, meg kenyérfélék, ezer meg egy sajt is, de egyértelmű, hogy a legfinomabb svájci sajtokat akartuk megkóstolni elsőnek. Tele pakoltuk tojással is, meg mindenféle szalonnával, és nekiláttunk a reggelinek. Meg sem szólaltunk, na jó, egy "uram ég" és "nem bírom, annyira finom" belefért, de főként csak elégedett hümmögés hagyta el a szánkat.

- Degeszre ettem magam, egyszer biztos az ilyen finomságok okozzák majd a vesztem.

- Semmit nem változtál – mondtam viccelődve.

- Mert?

- Még mindig ugyan olyan sokat tudsz enni. Figyelj, nekem maradt itt még egy kis tojás, kéred?

- A jó ügy érdekében ez is biztosan le fog csúszni – nevetett, majd azt a picit is belapátolta. Különösen feldobta a reggelink végét az a finom svájci alpesi kávé, amit habos tojásból készítenek.

- Mit terveztél mára?

- Snowboard.

- Egyik nap majd bemegyünk azért a városba is? Tudom, nem olyan érdekfeszítő, de szeretném megnézni azokat a csúcsos virágokkal borított házakat, meg láttam valami óratornyos izét is a programfüzetben, talán valami templom volt. Igazából a mellette lévő Limmat folyó jobban érdekel, láttam ott egy érdekes, több lyukú hidat, nagyon szépnek tűnt. Komolyan, Zürich tele van érdekes helyekkel, olvastam egy fura helyről is, vagyis a neve volt fura, valami ... Hű várj, gondolkoznom kell – olyan nehezek voltak ezek a német szavak – ja, tudom Bahnhofstrasse, az is érdekelne, ez egy bevásárló utca.

- Jól utána néztél – nevetett. - Még itt vagyunk 2 napig ezen kívül, mindre szakítunk időt, ne félj. – Bíztam benne, mindig úgy intézte a dolgokat, hogy mindkettőnknek jó legyen.

– Szerintem ne húzzuk az időt, nézzük meg, milyen a lejtő. – Csak felálltunk, majd a szobába menve megfogtuk az összes felszerelésünk, és elindultunk a világ legkirályabb lejtőjéhez.

Most, hogy ilyen világos volt, mindent tisztán lehetett látni. A hegyek még magasabbnak tűntek, mint este, és jól lehetett látni, hogy rengeteg a hó, aminek mi nagyon örültünk. Mindenfelé csak a hegyek és az a szép erdő volt, amit este néztem.

- Kösd fel a gatyád, Min. Oda megyünk fel – mutatott az egyik hegycsúcs irányába. A Naptól nehezen láttam, szemem felé tettem egyik kezem, és próbáltam kémlelni. Persze, nem kellett sokáig, hiszen kiszúrta a legmagasabbat célnak.

– Ez a profik pályája. - De mi nem vagyunk profik.

- Ne szórakozz, dehogynem. Évek óta snowboardozunk, ez meg se kottyan nekünk, különben is, már csúsztam le rajta.

- Igazad van. - Tetszett az akadály, mindig is bennem volt azért a veszély iránti szeretet.

– Remélem tudod, hogy nem fogsz leelőzni – indultunk meg, hogy bejelentkezzünk a pályára.

- Ennyire ne becsülj alá, fejlődtem – vette el mosolyogva a kártyáinkat.

- Érdekes menet lesz – haraptam be alsó ajkam, és nem tudtam lemosni a vigyort a fejemről.

A hegy legtetején elkapott az adrenalin löket is, és még jobban akartam, de egy fél percre még megálltam, becsuktam a szemem és élveztem a szél kellemes simogatását, a Nap gyenge melegét. Egy picit meg kellett magam nyugtatni, nehogy elveszítsem a fejem.

- Beijedtél már?

- Én? Soha, miről beszélsz, már alig várom, csak kellemes volt magamba szívni mindent, mielőtt legyőzlek.

– Csak nevetett és feltette a szemüvegét, majd megigazította a deszkám pántjait.

– Azért én erősebb vagyok, húztam kicsit rajta – mondta és a sajátjait is megvizsgálta még egyszer.

Izgatott és feszült 5 másodperc várás következett, majd bekiabálta: „RAJT”

Egyszerre indultunk el, de ő valahogy előrébb tartott egy picit, mint én. Néztem a hátát, élveztem, ahogy a szél szlalomozik testem körül, ahogy oda-vissza siklok a hegyoldalon. Közeledtem hozzá, majd ismét lehagyott. Összehúztam szemeim, egyensúlyoztam, és kicsit előrébb dőltem, hogy gyorsítsak. Feltüzelt, hogy legyőzhetem, meg akartam neki mutatni, mire is vagyok képes, és sikerült is beelőznöm a pálya felénél. Teljesen a snowboard csábításába estem, és minden pillanatát kiélveztem az adrenalin mámorának. Segítségemre lett a szél, és cikázni kezdtem az esetenként velem szembe kerülő fák között. A deszka hihetetlen gyorsasággal száguldott az utolsó szakaszon, és már tudtam, hogy győzni fogok. Hatalmas mosolyra húztam a szám, de az utolsó 3 méteren Tao a semmiből előkerülve elhúzott mellettem. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem tudtam hogyan befékezni, és a közelgő buckán már irányíthatatlanná vált a deszkám. Szép szóval is pofára estem. Egyértelmű, miért is ne, de nem ütöttem be semmimet. Tao mindenét a földre dobva azonnal visszarohant hozzám.

- Min, jól vagy? Hívjak orvost, fáj valamid?

- Győőőőztél – emeltem fel kezem, mintha megadnám magam. – Jól vagyok, ne félj, de azt el kell árulnod, hogy hol és mikor értél utol engem. Legalább 5 méter különbség volt köztünk, láttam, mikor egyszer hátra tudtam pillantani.

- Titok, majd este elárulom. Ha jól vagy, megyünk még egyet.

- Még százat – vágtam rá, és feltápászkodtam. - Tudod, mire jöttem rá? Árt neked a sztárság, de az indokot csak akkor mondom el, ha te is majd a tiéd – nyújtottam ki a nyelvem, és máris futottam a felvonóhoz.

Az egész délutánt ezzel töltöttük, egyszer megálltunk megenni egy kis rágcsálnivalót, valami svájci izé volt, nem tudom, de isteni jó íze volt. Majd este felé fáradtan cammogtunk be az étkezőbe. Vacsorára is volt egy csomó hazai étel, annyira fura nevük volt, alig bírtam őket kiolvasni.

- Tao te már jobban nyomod, ez itt mi ez?

- Röschti, ahogy elnézem, valami krumplis, biztos finom.

- És az ott? – mutattam kicsit messzebbre.

- Züri Gschnätzlets, húsnak tűnik, szerintem ne nagyon akard tudni a nevüket, válassz kinézet alapján.

- Lehet, hogy igazad van...

- De rég hallottam ilyet tőled.

- Ne szokd meg.. – Máris pakoltam mindent, ami tetszett, de fele annyit sem tudtunk enni, mint reggel. Azért a sajtokat most sem hagytuk ki. Az est fénypontjai mégis a különleges italok voltak.

Az összes itt megszálló vendég ingyen kóstolhatta meg a svájci különleges ribizli pálinkát, svájci absinthe-ot, whiskey-it, meg mindenféle német sört, és tömérdek mennyiségű, erősebbnél erősebb koktélt. Annyira finom volt az ízük, és Tao is csak hozta az újabb és újabb finom italokat. Volt olyan köztük, aminek kisebb, de volt olyan, aminek nagyobb volt a szesz tartalma, én pedig könnyen berúgtam.

- Tee ide figyelj má' – fogtam meg Tao vállát, vagyis próbáltam, mert magassága miatt nehezen értem el. – Lógsz egy magyarázattal.

- Biztosan részegen szeretnéd megérteni? – nevetett majd megfogott a derekamnál, nehogy orra essek a saját lábamba. Újabb pohárért nyúltam, de elvette.

- Héé, mit csinálsz? Azt még meg akartam kóstolni.

– Elég lesz, így is túl sokat ittál.

- Te hoztad – kapaszkodtam erős karjaiba. – Felmegyünk? Kicsit elfáradtam ma.

- Rendben, szívesen. – Nagyon lassan jutottunk el a szobáig, ott pedig sehova máshova nem tudtam menni, csak az ágyba. Nem tudott rávenni, hogy a fürdő felé vegyem az irányt.

- Biztos nem tudsz?

- Nem, figyelj, ha kinyitom szemem, és megpróbálok innen felkelni, akkor vége a világnak – halál komolyan beszéltem. – Nem vagyok rosszul, csak kérlek, ne kelljen felkelnem.

- Hozzak valamit?

- A hálóingemet kérlek, meg ha nem túl nagy kérés, akkor egy fehérneműt. – Bele se gondoltam, mit kérek, igazából azt sem tudtam, mit beszélek. Láttam, hogy félve, vörös arccal nyújtotta oda mindkét ruhadarabot. Részeg profizmussal valahogy átöltöztem, de míg a folyamat befejeződött, simán lefürdött. - Úgy látszik, nem voltam valami gyors – mondtam, mire befeküdt mellém.

Közelebb húzódtam, a teste olyan jó meleget árasztott magából. Nem bújtam hozzá, de felé fordulva közel próbáltam elaludni.

- Nagyon fáradt vagy?

- Kicsit, miért?

- Kérdezhetek valamit?

- Igen. – Habozott kicsit, mintha nem merte volna megkérdezni – Gyerünk, ki vele, mielőtt elalszom. – Ez után több, mint 5 perc kellett még, mire kinyögte.

- Mire mondtad, hogy hiányzik? – nem értettem először, mire gondol, úgyhogy furcsán néztem rá. – Mielőtt felszálltunk a repülőre – pontosított, hátha jobban megértem.

- Ohhh tudom, hát… Arra gondoltam, hogy a veled töltött idő mennyire hiányzik, és te mennyire hiányzol... – Felébredtem, kinyitottam rendesen szemeim, és kémleltem arcát, hogyan is reagál mondandómra. – Arra gondoltam, hogy milyen jó volt, mikor régen vigyáztál rám, és mindig együtt nevettünk, mikor megöleltél, és mikor megvigasztalhattalak, ha valami baj volt. Nagyon hiányzol, és hiányzik egy érzés is.

- Milyen érzés? – Láttam, hogy nem tudja, miről beszélek, de vártam. Soha nem mondtam el neki, de nekem onnantól, hogy őt ismertem, nem volt több férfi az életemben. Mikor kicsi voltam, még báty szerepet töltött be az életemben, de aztán felnőttünk. Bámultam értetlenkedő fekete szemeit, ajkai kicsit szétnyíltak, annyira gondolkozott, hogy majdnem mindenét elengedte. Korábban már mondtam neki, reméltem abból a mondatból rájön „a legjobb barátokat és a szerelmeseket nem sok választja el egymástól…”. Hirtelen láttam rajta, hogy rájött. Rájött, de nem mondott semmit. Hatalmas tenyerét arcomra rakta, és óvatosan simogatni kezdte, puha volt és meleg. Elindított bennem valamit, annyira régóta szerettem volna, hogyha így ér hozzám, mint egy igazi férfi, csak eddig sikerült ezt elnyomnom.

- Nem akarom, hogy vége legyen a barátságunknak – súgta halkan a fülembe. Csukott szemmel élveztem most mélyebb, és doromboló hangját, és próbáltam elfogadni döntését… - Remélem, megmarad az én érzéseim mellett ez is – mondta kicsit biztosabban, és ajkaival betámadta az enyémeimet. Tágra nyíltak szemeim, de azonnal átkaroltam nyakát, és viszonoztam. Forró csók volt, mintha tüzelt volna a levegő, alig bírt magával, teljesen rám mászott, és úgy falta őket, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy valami az övé lehet. Önkívületi állapotba kerültem az örömtől, magamba szívtam illatát, és a szenvedélyt, amivel éppen magáévá tette ajkaim. Szinte fojtogatott, de ez tűnt a legjobb érzésnek abban a pillanatban. Az övé voltam és végre ő is az enyém.

Midori műve - Mexikói utazás

Mexikói utazás

''Mindig is el akartam jutni Mexikóba. De hogy egyszer tényleg itt leszek, azt álmomban sem gondoltam volna. Főleg nem azt, hogy ezzel az utazással Kris fog meglepni, a születésnapomon''
~*~

Miközben Tao mexikóvárosi hotelszobájuk fürdőjében tollászkodott, Kris a szoba erkélyén állt, és a nyüzsgő várost nézte.

Hmm... Tényleg szép a kilátás. Biztos nem bánja, ha még pár percet nézheti, úgyhogy nem kapkodok a készülődéssel. Ez az én napom, senki ne siettessen - gondolta Tao, s elmosolyodott, elégedetten szemlélve tükörképét. Amikor elkészült, kisétált Krishez.

- Indulhatunk? – kérdezte Tao, miközben hátulról átkarolta kedvese derekát, s állát széles vállára támasztotta. Az idősebb megfogta Tao kezeit, és szembefordulva vele lágy csókot lehelt ajkaira.

- Hát persze - válaszolta sejtelmes mosollyal a szája sarkában. Kézenfogva indultak el belvárosi hoteljükből a lenyugvó nap narancsos-rózsaszín fényében.

- Hova szeretnél menni? - kérdezte Kris.

- Mindenhova! - felelte izgatottan. - Mindent látni akarok.

Kris, nem tudván hol van az a minden, amit kedvese látni szeretne, csak elindult arra, amerre a legtöbb ember ment. Biztos kikötnek majd valahol - gondolta.

Miközben sétáltak, Tao megbabonázva nézte a nyüzsgő nagyvárost, a színes épületeket, s az embereket, akiknek vidám zsivaja az egész utcát betöltötte. A levegőt mexikói ételek fűszeres illata töltötte meg, amik a nyitott teraszos éttermekből szálltak az utcára.

- Úgy megnéznék egy olyan toronytemplomot, aminek a tetején az embereket áldozták fel - poénkodott Kris.

- Csak vigyázz, nehogy téged áldozzanak fel, és tépjék ki azt a hatalmas szívedet – szellemeskedett Tao. - Inkább igyunk meg valamit - vetett véget beszélgetésüknek.

Beültek egy kis kávézóba, és fűszeres forrócsokit ittak, ami mondhatni a mexikóiak nemzeti itala. Hatalmas választék is volt belőle: Kris narancsos-fahéjas étcsokit, Tao mentás tejcsokit ivott.

A fiatalabb, miközben forró italát kortyolgatta - ami nagyon ízlett neki - kifelé bámészkodott, az utcán sétáló nyüzsgő embertömeget nézte. Észrevette, hogy szinte mindenki, aki arra sétál, befordul az egyik sarkon, s eltűnik egy mellékutcában. Nagyon kíváncsi lett, hogy hova igyekszik az a sok ember, s ki akarta deríteni.

- Menjünk - mondta Krisnek. - Sétálni akarok - felállt az asztaluktól, s Kris követte.

Amint kiléptek a kávézó ajtaján, Tao célirányosan ment a tömeggel együtt. Ahogy befordultak a sarkon, egy hatalmas térre jutottak, aminek közepén egy nagy négyszögletes, mozaikkal díszített tízemeletes épület állt. Ahogy közelebb mentek, már látszott, hogy a falakon lévő csempék ábrázolnak valamit.

- Ez itt a Bibliotheca Central, az egyetem könyvtára - hallatszott a közelben álló turistacsoport idegenvezetőjétől. Tao szinte mesebelinek látta a hatalmas épülete, s egyre közelebb ment hozzá.

"Juan O'Gorman mozaikja Mexikó történelmének négy állomását ábrázolja: északról az azték kultúrát, délről a gyarmatosítást, nyugatról a mai világot, keletről pedig a modern Mexikót az egyetemmel." - olvasta egy információs táblán. Lenyűgözte őt a robosztus épület, s a Mexikó történelemét ábrázoló mozaik szépsége. Az északi oldal, az aztékok letűnt civilizációja tetszett neki a legjobban.

- Meg akarom nézni az azték templomot is! - mondta izgatottan Krisnek. - Kérdezd meg valakitől, hogy hogyan lehet oda eljutni!

Kris engedelmeskedett a parancsnak, s egy amerikai turistától megérdeklődte a dolgot.
Nagyjából húszperces séta után értek a történelmi városrészbe. A Templo Major, az azték főtemplom a Plasa de la Constitution-on, a világ legnagyobb közösségi terén állt. Tao megbabonázva nézte a hatalmas épületet, a téren nyüzsgő embereket, s a tollakba öltözött táncosokat.

Miközben ő egyre jobban élvezte a városnézést, Kris lelkesedése eléggé megcsappant. Inkább visszamenne a hotelba, gondolta. Jobban tetszett volna neki, ha kettesben vannak a hálószobájukban... Fantáziálgatását gyomrának korgása szakította félbe:

- Éhes vagyok - mondta Taonak. - Együnk valamit!

A fiatalabbnak eszébe jutott, milyen rég is volt az ebéd, s beleegyezett a dologba. Kris örült, hogy végre valami kedvére valót is csinálnak.

A közelben találtak is egy utcai árust, ahonnan ínycsiklandó illatok szálltak feléjük. Vettek egy-egy tacot, ami nem más, mint tortilla - kukoricás tésztából sütött palacsintaszerűség - megtöltve hússal és salsa szósszal.

Ínycsiklandozó vacsorájukat falatozva sétáltak tovább, s kerestek egy nyugodt helyet, ahova leülhetnek. Egy közeli parkban telepedtek le, ami nem más volt, mint a Viveros de Coyocan. Coyocan egykor önálló város volt, Cortez, a nagy felfedező innen irányította Új-Spanyolországot. Ma ez Mexikóváros legnagyobb faiskolája és kertészete. Hűvös, árnyékos parkjában sok ember megfordul, akik piknikeznek, kocognak vagy kirándulnak.

Bár a főutcán még este is nagy volt a nyüzsgés, a hatalmas zöldellő park most csendes volt, s egyedül voltak a lenyugvó nap narancsos-rózsaszín fényében.

Egy padon ülve eszegették kukoricás-fűszeres vacsorájukat. Amikor megvacsoráztak, Tao a lenyugvó napot nézte, ahogy rózsaszínre festi az ég alját, ezen a fülledt nyári estén. Teljesen elvarázsolta a látvány. Ilyet otthon nem lát, gondolta, ezért minden egyes részletét próbálta az emlékezetébe vésni. Kris kedvesét figyelte, ahogy önfeledten lebegett ebben az euforikus állapotban.

- Miért? - kérdezte hirtelen Tao. - Miért hoztál el ide?

- Szülinapod van, és valami különlegeset akartam - jött zavarba Kris. - De azért tetszett Mexikó, ugye? - kérdezte kissé félve a választól.

- Imádtam! Úgy imádok itt lenni! - Kris megnyugodhatott, mert Tao még mindig el volt varázsolva az aznapi élményektől. - A nyüzsgés, a sok ember, a látnivalók és az ételek! És a naplemente!... Egyszerűen varázslatos! Ez életem legszebb szülinapi ajándéka! - Tao a fellegekben járt kedvese meglepetésétől.

Kris szája sarkában megint megjelent az a sejtelmes mosoly:

- Ajándék? Milyen ajándékról beszélsz? Még meg sem kaptad.

Tao erre értetlenül nézett rá:

- Nem? De azt hittem, hogy az utazás... Nem az volt? - Szinte beszélni is elfelejtett, úgy meghökkent Kris mondatán.

- Van még valamim számodra... - Kris egy kis fekete dobozt vett elő a zsebéből, s kinyitotta. Taonak még a lélegzete is elállt az elé táruló látványtól, mert az ajándék nem volt más, mint egy aranygyűrű.

- Szeretlek - mondta Kris, mélyen Tao szemébe nézve. - Veled akarom tölteni életem minden egyes percét. Kérlek, légy az enyém! Én lennék a legboldogabb ember, ha igent mondanál. - Megfogta kedvese kezét, s vágyakozva nézett a szemébe.

Taot eléggé lesokkolták az események, szinte fel se fogta, Kris mit is mondott neki. De ahogy a szavak kezdtek eljutni az agyáig, és lassan realizálódtak benne, eszébe jutottak a Krisszel együtt átélt pillanatok: ahogy először megpillantották egymást, a megismerkedésük, az első elcsattant csók...

Belenézett Kris reménykedően csillogó szemeibe, és válaszolt:

- Igen... Igen! - csak ennyi jött ki a torkán kábultságában, de ezt az egy szót annál inkább határozottan ismételgette.

Kris megfogta kedvese kezét, és felhúzta ujjára a gyűrűt. Úgy érezte, Tao most már csak az övé, senki nem veheti el tőle. Határtalanul boldognak érezte magát. Kezei közé fogta Tao arcát, s lágy csókot lehelt puha ajkaira.

Már éppen el akart húzódni tőle, de a fiatalabb mohón ajkai után kapott, úgy csókolta vissza. Beletúrt Kris selymes hajába, s ujjai érzékien masszírozták kedvese fejbőrét. Krisnek tetszett, ahogy a fiatalabb átvette az irányítást, de szüksége volt egy kis dominanciára. Átkarolta a fiatalabb derekát, s egészen közel húzta őt magához, elmélyítve csókjukat. Kezei Tao derekáról egyre lejjebb haladtak, hogy végül elérték formás lábait és fenekét.

Mikor már szinte egymáson feküdtek, s Kris keze már kedvese pólója alatt járt, Tao hirtelen elhúzódott tőle:

- Menjünk vissza... a hotelba - zihálta a fiatalabb. - Ez a pad nem valami kényelmes - mondta, mikor már normálisabb tempóban vette a levegőt.

Kris csalódott fejet vágott. Már nagyon türelmetlen volt, egész nap csak azon járt az esze, hogy mikor maradnak kettesben, s most pont Tao volt az, aki félbeszakította ezt a szenvedélyes pillanatot.

- Na jó, menjünk - felelte, s már felsegítette kedvesét a padról. Mikor elindultak a hotel felé,  Kris nagyon remélte, hogy a visszaúton nem tévednek el, mert a nadrágját feszítő érzés már nagyon sürgetővé kezdett válni. Szerencsére megtalálták a hotel felé vezető utat, s gyorsan oda is értek.

Ahogy a szobába értek, kattant a zár, s azonnal vadul egymásnak estek. Szenvedélyesen csókolták egymást, nem tudva betelni a másik ajkaival. Kris nekidöntötte Taot a falnak, s kezei bejárták a fiatalabb vékony testét. Közben nyakát csókolgatta, s a kulcscsontjához érve finoman megszívta kedvese puha bőrét, vöröslő foltot hagyva maga után. Tao háta ívbe feszült, s közben hangos sóhajok hagyták el ajkait.

Kris hatalmas franciaágyuk felé vezette Taot, s elkezdte kigombolni az ingét, miközben saját felsőjétől is megszabadult. Megbabonázta Tao meztelen felsőtestének, tejfehér bőrének meztelen látványa.

Apró csókokkal haladt végig nyakán, mellkasán, egészen a csípője vonaláig, a farmerja tetejéig. Nem sokat vesződött a nadrággal, egy mozdulattal lehúzta róla a boxerével együtt, feltárva merevedését. Párszor végighúzta rajta ujjait, majd szájával kezdte el kényeztetni. Tao torkából hangos nyögés tört elő, s Kris gyorsított a tempón. Közben elkezdte felkészíteni őt, s amikor már elég tágnak vélte behelyezte lüktető férfiasságát. Már nagyon ki voltak éhezve egymásra. Rögtön felvették egymás tempóját, s hullámzó testükkel egyre hajszolták a beteljesülést, s végül egyszerre élveztek el hangos nyögések közepette.

Tao levegőt kapkodva terült el az ágyon a szintén ziháló Kris mellett.

- Ez volt életem legjobb szülinapja - suttogta Tao, kedvese arcát simogatva, ujján a gyűrűjével.